Változás az élen

A tegnapi nap folyamán Philip bejelentette, amire igazából számítani lehetett. Nevezetesen, hogy a vezetői posztra egy új embert keresnek.

Sejthető volt a bejelentés, hiszen tudtuk, hogy csak ideiglenesen tért vissza, és ahogy le is írta a dolgokat egy nem olyan rég indított saját vállalkozására kell, hogy koncentráljon.

Amíg a megfelelő személyt meg nem találják Bob (a felső vezetés egy tagja) fogja irányítani a céget.

Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy bár tudtuk, hogy Philip nem marad örökké, mégis sokan sajnáljuk, hogy elmegy. Nem lesz könnyű ilyen nagyszerű vezetőt találni, mint amilyen ő volt. Érdemei mindennap a szemünk előtt lebegnek, amikor csak belépünk a Second Life-ba. Mindenesetre én nagyon sok erőt és sikert kívánok neki a további munkáihoz, bízom benne, hogy olyan utódot fog találni, aki legalább annyira nagy érdemeket vív ki magának, mint amilyeneket ő kivívott az évek folyamán.

Fiatalság bolondság?

Vajon mitől válik valami hivatalossá?

Abban az esetben, ha olyan helyzetbe kerültem, hogy csak én foglalkozom vele, na attól biztos nem. Persze jó érzés kimondani, hiszen ami hivatalos az egyben valami fölött áll, jelentsen ez akármit, akármilyen kis közösség életében.

Azonban a tapasztalatlan kívülállót könnyen megtévesztheti, vegyük csak az alpári jellegű stílust, mint esetpéldát. Tegyük fel, hogy valaki bele szeretne kezdeni valami új dologba. Ennek 3 módja lehetséges:

1. Tudatosan összeszed önállóan annyi információt róla, hogy kérdezés nélkül, önállóan is megtalálja a helyét.

2. Többféle oka is lehet annak, ha valaki viszont rögtön kérdezni akar, és bízik a hivatalos hely profizmusában, aki normális esetben (ha valóban segítségnyújtás a célja és nem az, hogy díszelegjen a vezér szerepében), akkor az talán normális hangnemben is tud segíteni, azoknak, akik nem az 1. pontban foglaltaknak megfelelően közelítik meg az adott helyet, dolgot.

3. Végül, pedig akik vegyesen alkalmazzák az 1. illetve a 2. pontban foglaltakat.

Mivel minden ember más nem várhatjuk el mindenkitől, hogy az 1. pont szerint cselekedjék. Azonban minden normális ember számára nyilvánvaló, ha valaki egy új helyre megy, nyilván nagyon sok mindenről nem tud, és kismilliószor felteheti a kérdéseket, amit előtte már mások is feltettek. Ez alapján nevezhetjük hivatalosnak azt, aki minősíthetetlen hangnemben, esetleg gúnyosan és cinikusan viszonyul hozzá?

Egyértelműen nem. Ez esetben nem meglepő, hogy miután rádöbbennek, hogy az önmagát hivatalos titulussal ellátók igazából csak egy csoport véleményét tükrözik, (bár általában eddig se jutnak el) otthagyják minden zokszó nélkül, és keresnek más elfoglaltságot.